A hős, akit eddig nem vettem észre

Fanfiction by Fulldemon Sesshoumaru

Gyönyörű szép tavaszi nap van.

Az erdő közepén Sango Kagomével beszélget.

-Tudod Kagome, én egy igazi hőst szeretnék. De Miroku csak a fenekemet tudja fogdosni.

Miroku egy fal mögül fülelt.

-Hát igen! Én nem vagyok az!- mondta szomorúan és észrevétlenül távozott.

Visszament a kunyhóhoz. Ott Inuyasha egy hatalmas búgócsigán pörgött, amit Shippou csinált.

-Shippou!!! Állítsd már meg!!!- kiabált Inuyasha.

De a kis rókakölyök csak fetrengett a röhögéstől.

-Többet nem dőlök be ennek a trükknek.- gondolta a félvér.

Csak jussak már le innen!

És amint ezt kimondta magában, az illúzió eltűnt. Shippou tüntette el. Inuyasha hanyatt vágta magát a fűben. Forgott vele az egész világ.

Közben Kagome és Sango is megérkeztek. A démonvadász arra gondolt, hogyha Miroku meglátja őt, rögtön elkezdi molesztálni. De nem. A szerzetes csak egy pillantást vetett rá, majd segített Inuyasha-nak felállni. A féldémon miután nem szédelgett többet, üldözőbe vette Shippou-t.

-Vajon mi történt Miroku-val? -kérdezte Sango Kagome-t.

-Nem tudom.- felelt a lány és a szerzeteshez ment.

-Minden rendben Miroku?

-Persze.- tagadta a fiú, és arrébb állt.

Kagome megkérte Inuyasha-t, hogy beszéljen Miroku-val.

Este a szerzetes kint ült a fűben. Tekintete elveszett a csillagokban.

Csak nézte őket és gondolkozott. Inuyasha nézte egy ideig a szerzetest, majd leült mellé.

-Miroku! Minden rendben?- kérdezte.

Miroku nem akarta elmondani, mi bántja. Ezt talán majd Sango-val kell megbeszélnie. Ezért hazudott.

-Tudod, nagyon hiányoznak a szüleim. Álmomban mindig látom őket meghalni.

-Hidd el, tudom milyen szülők nélkül felnőni, Nyugodj meg, aztán feküdj le jó?

-Rendben.

Azzal Inuyasha bement a kunyhóba, egyedül hagyva barátját.

Másnap a falut démonok támadták meg. Naraku démonjai.

Sango és Miroku távolabb harcoltak Inuyasha-éktól.

-Inuyasha! Fekszik!- Kagome egy nyílvesszőt lőtt ki, ami a félvérre támadó démonba állt.

Inuyasha egy pillanatig fel sem tudta fogni mi történt. Végül felállt és tovább harcolt.

Sango a bumerángját használta. De egyik alkalommal mikor eldobta, egy szellem a hátába hasított és a visszarepülő bumeráng is eltalálta.

A démonvadász eszméletlenül feküdt a földön.

Miroku megijedt. Sango elé állt, és bevetette a fekete lyukat. A szerzetes gyorsan szívta magába a démonokat, közben a lány is magához tért.

Felállt volna, de a sebe túl mély volt, és fájdalom lebénította.

Ott feküdt tehetetlenül és nézte, hogy Miroku megvédi.

-Olyan bátor és hősie.. -gondolta Sango.

Talán Miroku is egy hős! Csak ő kicsit más. De ez teszi őt különlegessé. Igen… Miroku az én hősöm, akit eddig még nem vettem észre…-Sango egy gyengéd mosolyt erőltetett az arcára és szeme könnyekkel telt meg. De hirtelen aggodalom ült az arcára.

A szerzetes túl sok pokoldarazsat szívott magába.

Miroku elvesztette az egyensúlyát és elesett.

De még mindig szívta magába a démonokat.

Sango nagy nehezen felült és a szerzeteshez bújt.

-Sa..Sango! Menj innen. Már nem bírom sokáig.

-Nélküled nem megyek. Nem!!!!!!- Sango sírni kezdett és még jobban a szerzeteshez bújt, aki nem ellenkezett tovább.

Végül az utolsó démonokat is magába szívta. De a szervezetében túl sok méreg halmozódott fel és elájult.

Sango füttyentett egyet Kirara-nak, aki rögtön ott termett.

A segítségével hamar a kunyhóban termettek. A faluban helyreállt a béke.

Kagome Miroku-t gyógyította, Kaede meg Sango sebét látta el.

Utána kettesben hagyták őket.

Miroku!- szólította meg a démonvadász.

A fiú kinyitotta a szemét. Sango fölé hajolt.

-Miroku! Köszönöm, amit ma tettél értem. A hősöm vagy.

A szerzetes boldog volt. Mégis hőssé vált.

-Szeretlek Miroku!- mondta Sango és megcsókolta.

Ugye nem fogsz meghalni?
-Ne aggódj, nem adom fel.

Miroku mosolygott és kezével megsimogatta Sango arcát. Majd elaludtak.

The End