10. Fejezet: A Legendák Gyermeke életjelt ad magáról. Sesshoumaru és Kikyo terve

A szellem meglátta és meg akarta ölni, mivel már tudták, Naraku mindenkit tájékoztatott róla, hogy Inuyasha és Kagome már együtt voltak. Ő Kikyotól tudta. A szellem támadást indított Kagome felé, de ekkor egy hatalmas arany fény kíséretében védőpajzs alakult a lány körül és a fény a hasából áradt. A támadás visszairányult a szellemre. Kagome a védőpajzs mögül egy hatalmas támadást indított, amihez a Nap energiáját használta. A szellemet telibe találta a forró, arany színű fény és mire már mindenki tisztán láthatta, addigra egy kupac hamu volt ott és benne 10 Ékkőszilánk. Kagome ebben a pillanatban összeesett. Inuyasha (aki már annyira visszanyerte az erejét) odarohant hozzá.

-          Kagome! Kagome! Ébredj fel! – keltegette szerelmét.

-          Tehát mégis igaz…. – suttogták mindenütt.

Kagome Inuyasha keltegetésének hatására magához tért.

-          Mi- mi történt, Inuyasha? – kérdezte.

-          Legyőzted a szellemet! – kiáltott Inuyasha megkönnyebbülten. – És a fény innen jött! – mutatott rá Kagome hasára.

-          Akkor mégis…. – suttogta Kagome.

Abban a pillanatban Kaede anyó jelent meg. Bevitte Kagomét a házba. Mindenkit kiküldött és sokáig vizsgálgatta a lányt.

-          Kagome, most már biztos. Állapotos vagy a Legendák Gyermekével! – kiáltott Kaede anyó.

Elújságolták a hírt a többieknek is. Sango és Kagome együtt lettek kismamák. Az apukákkal együtt várták a kicsik érkezését. Pocakjaik egyre csak nőttek és nőttek. Egy nap Inuyasha pont Kagome hasát fogdosta, hogy érezze a kicsit, amikor felbukkant egy Lélekgyűjtő. Nem sokkal később már Kikyo is ott volt. Inuyasha védelmezően Kagome elé állt és rátette a kezét a Tessaigára. Kikyo észrevette.

-          Inuyasha csak nem lennél képes megtámadni engem? – kérdezte ártatlanul.

-          Nem, de ha Kagomét és a gyermekemet kell megvédenem, akkor igen! – kiáltott oda Kikyo.

Ekkor felbukkant Sesshoumaru is. Amikor meglátta Kagomét a szerelem teljesen elvakította. Odament Kikyohoz.

-          Tiéd Inuyasha, az enyém Kagome! Ha nem bántod akkor én sem ölöm meg az öcsémet.  – mondta neki hidegen.

Kikyo gondolkozott, majd rábólintott.

-          Rendben! – mondta.

Ekkor Sesshoumaru felpattant és egy mozdulattal felkapta Kagomét majd eltűnt vele a napnyugtában.

-          Kagome! Neeee! – kiáltott utána Inuyasha.

-          Inuyasha! Segíts! – hallatszott a távolból Kagome hangja.

Inuyasha a lány után akart menni, de Kikyo Lélekgyűjtői megragadták, majd ők is eltűntek. Mire Sango és Miroku odaért már csak pár lábnyom bizonyította, hogy nemrég ott volt valaki…

Ezalatt Kagome egy fánál ült a védőbúrája körül. Sesshoumaru öt méternél közelebb nem tudott menni. Ez eléggé bosszantotta.

-          Ha szülni fogsz a pajzs úgyis el fog tűnni. – mondta Sesshoumaru.

-          Az nem olyan biztos! – kiáltott oda Kagome. – Kérlek kicsim, védj meg engem! Az apukád csak rám számíthat. – fogta meg a hasát.

Kagome érezte, hogy nemsokára megszületik a gyermeke.

-          Nem értem miért nem vagyok én neked jó. Sajátomként nevelném fel a gyereket és ráadásul én teljesen szellem vagyok, jobban meg tudnám védeni mint egy mihaszna hanyou! – mondta tovább Sesshoumaru.

-          Egy valamit viszont nem tudsz megérteni! ÉN INUYASHÁT SZERETEM! – hangsúlyozott ki Kagome minden egyes szót.

-          És az engem hol érdekel? Ha sokáig nem látod, úgyis el fogod felejteni!

Kagome erre már nem tudott visszavágni, mivel szörnyű fájdalmai lettek. Ezalatt, Inuyasha egy erőtérben ült, amibe Kikyo zárta be.

-          Kikyo,engedj ki! Nekem Kagoméhoz kell mennem. – kiáltotta kétségbeesetten.

-          Még mit nem! Hogy boldog legyél azzal a boszorkánnyal?! – nevetett gúnyosan Kikyo.

-          Kettőtök közül inkább te vagy a boszorkány! – vágott vissza Inuyasha. 

Ekkor azonban meghallotta Kagome hangját a fejében. Ezt suttogta:

-          Inuyasha! Gyere el értem! A kicsi mindjárt megszületik! Sesshoumaru azt akarja, hogy ő legyen a gyermek apja és, hogy felejtselek el téged!