4. Fejezet: Naraku terve

Egész délután mentek. Szerencsére még egy démon sem akadt az útjukba. Az este egy erdőben lepte meg őket. Miroku elment rőzsét gyűjteni a tűzhöz, míg Kagome elővette a hátizsákjából a vacsorát.

Hamarosan már ropogott a tűz. Miután megvacsoráztak, a lányok, Shippou és Kirara elmentek lefeküdni. Miroku és Inuyasha még egy kicsit beszélgettek.

-          Inuyasha, szerintem, lenne egy módja, hogy védhetnéd meg a legkönnyebben Kagomét. – mondta halkan Miroku.

-          És mi lenne az? – emelte fel a fejét Inuyasha.

-          Szerinted? – vigyorgott Miroku.

-          Hogy miiii?! – emelte fel a hangját Inuyasha. – Kagome ehhez még túl fiatal! Gyerekfejjel szüljön gyereket?! Te normális vagy?!

-          Most miért? – kérdezte Miroku. – Ha megtörténik a dolog, akkor a szellemek már nem tehetnek semmit. És az igaz szerelmének, vagyis neked kell hozzáérned először. Vagy még te sem vagy rá elég érett?

-          Szerintem ezt itt fejezzük be! – kiabált Inuyasha.

A végén már olyan hangosak voltak, hogy Sango is felriadt.

-          Mi van? Ki támadott meg? – kiáltott fel Sango és már nyúlt is a bumerángja után.

-          Csak Inuyasha és Miroku veszekszik. – ásított Shippou.

-          Akkor egy kicsit halkabban, mert aludni szeretnénk, igaz Kagome? – nézett Sango Kagomére, vagyis az üres helyére. – Kagome!!! Fiúk, Kagome eltűnt!

Inuyasha rögtön felugrott.

-          Elvitték, innen az orrotok elől?! – kiáltott Sango.

Azonnal elindultak megkeresni. Mindannyian másfelé. Ezalatt, Kagome megkötözve ült egy viskóban. Naraku ott ült a tűzhely mellett.

-          Nagyszerű ötlet volt Inuyashának álcázva magam elrabolni téged, nem?! – nevetett gonoszan. – Te is bedőltél, akárcsak Kikyo.

-          És mik a szándékaid velem? – kérdezte Kagome.

-          Egyértelmű, nem? – felelt Naraku és már ott is volt Kagome előtt. – Elintézem, hogy ne szüld meg azt a gyereket, Inuyasha fattyát. Az előző életedben és most is vele vagy, nem igaz Kikyo?

-          Én nem vagyok Kikyo! – kiabált Kagome. – És nem fogsz egy ujjal sem hozzám érni.

-          Dehogynem, drágám. – felelt Naraku és közelebb húzódott Kagoméhez.

Lassan elkezdte levenni a lányról a ruháit. Ekkor Kagome torkaszakadtából elkezdett kiabálni:

-          Inuyasha!!!!!! Inuyasha!!!!! I-nu-ya-sha!!!!!! Segíts!!!!!

-          Elhallgass! – rivallt rá Naraku. – Mondjuk, kiabálj nyugodtan. Úgyse hallja senki.

Inuyasha pont a közelben volt és meghallotta, hacsak halkan is Kagome segélykérő hangját. Csak ment a hang irányába és megtalálta a viskót. Pont időben érkezett. Kagomén már csak egy szál melltartó és bugyi volt.

-          Tévedtem. – morgott Naraku. – Mégis meghallotta ez a kutyafülű korcs.

Inuyasha amint meglátta a majdnem teljesen meztelen Kagomét, iszonyatos dühbe gurult. Naraku ezt látta, és gondolta jobb lesz kereket oldani. Sikerült elmenekülni, mert Inuyasha Kagomével volt elfoglalva. Gyorsan levette a felsőjét és ráterítette a lányra. Az pedig odabújt hozzá és csak zokogott és zokogott. Inuyasha az ölében vitte vissza. A többiek már majdnem elvesztették a reményt, amikor felbukkantak.

-          Mi történt? – kérdezték mindannyian aggódva.

-          Az a mocsok Naraku, majdnem megerőszakolta. –nézett Inuyasha az alvó Kagomére. – Jobban kell rá vigyáznom.

Aztán mindannyian újra nyugalomra tértek. Kivéve Inuyashát. Kagome az ölében aludt, ő pedig éberen őrködött.