Miroku

ábrázatáról hatalmas élvezetet lehetett leolvasni. Sango feje fölött

azonban előszőr egy nagy kérdő jel formálódott mikor észre vette a

káb álapotban lávő fiút. Felvonat a szemöldökét és ezt kérdezte.

-Leskelődünk? Szóval így állunk! -Hirtelen megfogta sima ruhája

kimonóját és bekötötte vele Miroku szemét hátul akkora csomóval

amekkorával csak lehetett, majd elhagyta a házat.

-Sango! Kérlek várj! Segíts levenni! -Kiáltott utána a fiú. Sango

csonttörőjével a kezében elindult az erdő mélyébe. Tudott egy helyet,

ahol nagyon sok démon van, így tud rajtuk gyakorolni. Léptei egyre

gyorsabbak lettek minnél hamarabb odaakart érni a legközelebbi hegy

lábához. "Jobb ha senki nem tudja, hogy eljöttem. Még Miroku sem.

Főleg ő nem. Harc közben azon is elgondolkodhatok, hogy akarom-e

ezt az egészet vele. Szeretem, de ha valami baja esne nem bírnám

elviselni. Hisz ez röhejes! Megutálni már nem tudom" Csengtek a

gondolatok fülében. Elég sok idő telt el, de megérkezett. Rögtön

három négy démon jött ki egy barlang szerű lyukból. Sango

készenlétbe állította bumerángját, szája elé tette a maszkját és

felkészült a csatára.

-Gyertek! -Kiáltott nekik bátran. "Kohaku! Hamarosan találkozunk!"

                      Miroku még mindig bekötött szemmel járkált, de

szerencsére rátalált a kijáratra. A lépcsőnél viszont azonnal

lebucskázott. Inu-Yashát, Kagome épp "céltáblának" használta. Ők is

gyakoroltak. A fiú most sem volt rózsás kedvében, ugyanis Kikyou

reinkarnációja, néhányszor a ruhájától fogva oda szegezte egy fához.

Mikor Kagome észre vette Mirokut, kissé figyelmetlen lett és a fél

démonak csak az lett a szerencséje, hogy az utolsó pillanatban ő is

elugrott meglepődöttségében. Különben a nyíl így is a füle mellet

suhant el közvetlen. A lány odafutott Mirokuhoz, hogy felsegítse, de a

fiú gyorsabb volt, így az első dolog amibe keze először beleakdt, az

Kagome keble volt.

-Sango? -Kérdezte indönként fel-felgörbülő szájjal.

-Nemmm! -Válaszolt Kagome hatalmas fejjel, majd nagy nehezen

kibogozta a csomót a fiú fején. Miroku kissé elpirult, majd komoly lett és

körül nézett. Tekintetével

Sangot kereste mindenhol. De a lány nem volt látóhatáron belül.

Arcára kiült a félelem. Újra gyengének érzete magát. Teljesen

elsápadt. "rosszat sejtek" Gondolta. Kagome észre vette az

aggodalmát.

-Mi az? Szólalj már meg végre, Miroku. -Kérlelte a szerzetest.

-Sangot.....nem láttátok valahol? -Nézett egyaránt Inu-Yashára is a fiú.

-Én ne....-Kezdett volna bele Kagome, de a féldémon közbe szólt,

hangjába tartás(valakitől :-D) és bizonytalanság csengett.

-Azt...hiszem én láttam, az erdőfelé futni a nagyhegynek

indulhatott.....harciruhában volt és idegesnek tűnt, ha nem is volt az,

egy biztos. Éreztem a szagán, hogy izgatott. -Kagoméban forrt a düh.

Inu-Yasha mindenegyes mondatánál egyre mérgesebb lett. Végül

kiabálva tört ki magából.

-Jó! Ha ezt ilyen ügyesen eltudtad mondani! Lenne egy kérdésem!

Miért nem szóltál? -Inu-Yasha hátrahőkölt. "Tudtam, hogy megkapom,

de elvégre most szóltam" Nyelt egy nagyot és most ő próbált meg a

lány fölé kerekedni.

-Hogy a fenébe tudtam volna szólni, ha egyszerűen a halál

kerülgetett! Máson gyakoroltál volna! Akkor rögtön repültem volna a

hírrel. Na és te? Hogyhogy nem vetted észre? -Kagome már

szétrobbant volna ott helyben. Szinte beszélni se tudott. Erölködve

préselte ki a válszt.

-Én háttal álltam a nagyhegynek.....de igaz is. Ha szünetet tartok még

akkor se tudnál megszólalni.

-Nem emlékszel mi volt most is? Egy pillanatra nem figyeltél oda és

majden felnyársaltál, mikor Mirokut megláttad. Ettől tartottam akkor is.

"Attól tartottam, hogy nem lett volna jó vége ha most Sango után

megyünk! Egyedül létre van szüksége és talán....Mirokura."

Komolyodott meg Inu-Yasha magyarászkodása után és az erdő felé

nézett. -Nini! Hát Miroku hova tünt? -Terelte el a figyelmét Kagoménak.

-INU-YASHAAA!

                Miroku csak futott és futott ahogy csak a lába bírta.

Fájdalmai újra megerősödtek, de ez sem izgatta. Mikor megérkezett a

hegy lábához egy pillanatra megtorpant. Sango ott küzdött egy halom

fogyni nem akaró démonnal. Nagyon fáradt volt már. Haja kibomlott,

védőmaszkja a nyakába csimpaszkodva már leesni készült. Egy

pillanatra megpihent csonttörőjére támaszkodva. Arra készült, hogy

erőt vegyen magán és a következő csoportanak ugorjon. Egy

hatalmasat kiáltott és támadásba lendült. Három démonnal végzett,

majd újra megpihent. Azonban most nem volt sok ideje. Már vette a

lendületet, hogy bumerángját elhajítsa, de az tonnás súlyt nyomva a

kezében mardt. Már annyi ereje sem volt, hogy felemelje. Lábai

remegni kezdtek. Térdre esett. Kezeiivel tartotta magát, hogy földre ne

essen. Nagy levegőket vett. Néhány izzatsák csepp is áztatta a talajt.

A démonok viszont nem vártak. De Miroku sem.

-SANGOOO! -Futott a lány elé a szerzetes. A gyöngysort lehúzta jobb

kezéről, a démon tömeg felé tartotta tenyerét és elordította magát. -

Fekete lyuk! -A vihar megindult. A fiú "fegyvere" pillanatok alatt

beszippantott egy halom démont. Sango nem nézhette tétlenül, hogy

szerelme egyre gyengül és még így is őt védi. Megelégelte a pihenőt és

gyorsan felpattant, majd ő is újra harcba szállt. Mikor Miroku úgy

érezte, hogy nem bírja tovább, abba hagyta a támadást. Ruhájából

elővett egy temérdeknyi szelleműzőperkament. Imát mormolt rájuk,

majd megszólította Sangot.

-Sango, vigyázz! Bukj le! -Szórta szét közben a szentlapokat. Amelyik

démonhoz házzáért az azonnyomban megdermedt. A szerztes pörgetni

kezdte botját és apró szilánkokra törte a lefagyott szörnyeket. A

maradványok elporlattak és a szél elfújta őket. Az utolsó csapattal már

Sango végzett. A többi démonok visszavonultak barlangjukba. Nem

mertek szembeszállni a harcosokkal. Miroku nagyon elfáradt.

Összeesett. Sango odafutott hozzá. "Tévedtem! Vele akarok maradni

akármi is legyen. Nem tudom hogy vagyok önző. Mind két lehetőség

arra utal, de nem baj. Ha meghal el kell engednem, de addig

kihasználok minden lehetőséget, hogy vele legyek. Szeretem! Nem

engedhetem el." Gondolta a lány miközben Miroku arcát fürkézte.

Várta, hogy magához térjen, de nem történt semmi. A Démonvadász

szemeibe könnyek szöktek és szerelmére borult.

-Kérlek! Térj magadhoz! Tudom, hogy sokat kell még szenvedned, de

még nem most. Szeretném ha felépülnél és amennyi időt csak tudonk

együtt töltenénk. -Mondta zokogva. A fiú kezei megmozdultak. Csoda

történt. A szerzetes nem Sango fenekét vagy mellét fogta meg.

Átölelte. Szeretet sugárzott belőle. A lány felemelkedett, letörölte

könnyeit. Felkelt, Mirokut is felsegítve. -Aggódtam érted! -Bújt a fiú

mellkasához szerelme.

-Gyere! Tudok egy jó helyet! Ez hátborzongató! -Indult kissé

szédelegve Miroku a fák közé. Hamarosan egy rétre értek ahonnan

meglehetett nézni a naplementét. A "vörösgömb" lassan lebukni

készűlt a többi hegyek mögött. A szerzetes meg állt egy fának dőlve.

magához húzta Sangot.

-Ez gyönyörű! -Csillogott a boldogságtól a lány szeme. Fejét, Miroku

vállára helyezte és úgy nézték a gyönyörű jelenséget.

-FEKSZÍÍÍÍK! -Hallatszott egy kiáltás. Nem messze mögöttük egy fa

kidőlt.

-Közelednek! Szerintem használjuk ki ezt a kevés időt, mielőtt még

megtalálnak bennünket! -Mosolygott Miroku. Sango nem igazán figyelt

valamin nagyon elgondolkodott, végül megszólította barátját.

-Miroku!

-Igen?

-Gondolkodtam és.....

-És?

-Azt hiszem...IGEN...

-Mi "IGEN"?

-Szeretnék a gyerekeid édesanyja lenni! -Nézett a fiú mélybevesző

sötétkék szemeibe az örömtől elpirulva Sango. (Ez is egy jó módszer.

Így talán nem fog Miroku annyit más lányokkal foglalkozni, hisz már

meg van a vállalkozó egyén, akit ráadásul szerelemből szeret :-D)

Miroku nem szólt semmit. Megragadta Sango derekát, majd ajkuk

forrón és szenvedéjesen összeforrt. Az idő ismét megszünt létezni.

Utolsó bejegyzés:

-Na végre! Hát itt vannak! Kagome! Gyere gyorsan! Megtaláltam

Mirokut és Sangot! -Kiáltott egy bokor mögül Inu-Yasha a lánynak. A

szerelmespár nem reagált a hangokra. Felhőtlenül csókolózott tovább.

Kagome odafutott Inu-Yasha mellé és mérgesen ezt üzente neki.

-Szerencséd! Ha nem találtuk volna meg őket nem maradtál volna

életben! -A másik pillanatban már viszont olvadozva nézte ahogy

Miroku és Sango csókolózik.

-Itt vagyok! Miért nem vártatok meg? -Ugrott Kagome elé Shipo. A lány

eltakarta a Kölyök szemét kezével és elvarázsolódva ennyit fűzött a

dologhoz.

-Shipo! Ezt nem szabad látnod!

-De én látni akarom! -Nyöszörgött a Rókadémon.

ÍRTA: IBOLYA, ALIAS: SANGO :-D

KÖVETKEZŐ RÉSZ TARTALMA:

Shessomaru nem bírja tovább elviselni Inu-Yasha körül Kagomét.

Végzetes ekhatározásra jut. (Szó szerint!) Rin segítségét is

felhasználja gonosz tervéhez. Vajon mi sül ki belőle. Sikerüle-e neki az

elképzelése? A Következő rész címe: -Kagome új élete