-Miroku és Sango-

Fanfiction By Sango

Sango hirtelen felült. Hajnal volt. kagome mélyen aludt mellette. Úgy

tűnt a másik oldalon is alszanak, ám Miroku felébredt a lány

kiáltozásaira.

-Oh, Kohaku! -Sírta el magát térdére hajtva fejét Sango.-Bárcsak

együtt lehetnénk!

-Sango! Nyugodj meg! -Mászott oda hozzá Miroku. Kezét a lány kezére

rakta. Látszott rajta, hogy maga is szenved a fájdalomtól és a magas

láztól, de most ez egy cseppet sem érdekelte. Sango ijedten a fiúra

nézett és megszólalt.

-Nem hinném, hogy megtudnék nyugodni, de ha rád nézek még

zaklatottabb leszek. Feküdj azonnal vissza! Még sokat kell pihenned. -

Kísérte a helyére Mirokut a lány. Ovatosan lefektette és rakott a

homlokára egy hidegvizes kendőt, majd visszament a helyére. Miroku

szinte rögtön el is aludt. Sango is megpróbálkozott az alvással, de már

ehhez is nagy lelkierő kellett.

            Reggel Shipo földrengésre ébredt. Sango és Miroku még aludt,

ám két bizonyos fekhely már üres volt. Gyorsan kiszaladt és azt látta,

hogy Inu-Yasha arccal a földbe volt paszírozódva, Kagome pedig

dühött szemekkel állt fölötte.

-Megígérted nekem! Hát kössz szépen! -Fordított hátat az éppen

felállni készülő fiúnak. Inu-Yasha lesöpörte magáról a port, majd

dünnyögve ezt mondta.

-De még is! Mi legyek én? Babysitter vagy netán ovóbácsi? (Kagométól

már tanult pát fogalmat Inu :-D)

-Akkor miért tettél neki ígéretet? Szegény öcsém azt várja, hogy mikor

látogatod meg és mész el vele a vidámparkba.

-Ja! Még izé vigyorparkba is menjek vele, ahol mosolygós fák vannak!

Vigyorgós démonok véletlenül nincsennek, hogy ellegyek velük amíg az

öcséd a fákat eteti? -Mondta mérgesen Inu-Yasha.

-Nem te hülye! A vidámpark az nem azt jelenti! Majd meglátod milyen!

Feltéve ha eljössz! -Állt karbatett kézzel Kagome. Mivel Inu-Yasha

továbbra is változatlan arcképpel meredt a lányra, így az hirtelen

elsírta magát. -Ezt megjegyeztem! Nem lehetsz ilyen! -Mormolta sűrű

szipogások közepette a lány. Inu-Yashsa zavarba jött és elpirult.

Fogalma se volt elsőre, hogy mit tegyen, végül vett egy nagy levegőt.

-Jóól van, legyen! Ez volt az utolsó, hogy sírással meggyőztél!

Induljunk! -Tette Kagome vállára a kezét dacosan Inu-Yasha.

-Inu-Yasha! Te vagy a legkedvesebb a Világon! -Törölte le huncut

mosollyal az arcán könnyeit Kagome. "Még jó, hogy van amivel rá

tudom venni a dolgokra" Gondolta. Shipo kuncogott a jelenet láttán,

de hirtelen valaki farkincájára lépett. Könnycseppek hullottak rá. Sango

csenben bocsánatot kért és futóléptekben az erdő felé indult. Azon

keresztül érve egy sziklaszirten megállt és kiáltozni kezdett.

-Kagura! Én nem vagyok kimerülve! Gyere elő az öcsémmel! Készen

állok, hogy megküzdejek vele!

              Naraku a szokásos sötét szobájában ült Kagurával.

-Nem menetek?-Kérdezete Naraku.

-Hagy szenvedjen csak! Amúgy ha nem nagy gond a szerzetest is én

intézném el! -Szólt Kagura.-Így kétszeresen tenném tönkere Sangot.

-Miért? Úgy gondolod, hogy szeretik egymást? -Nézett Kagurára a

férfi. Szemeiben gonosz fény csillant. A nő bólintott.

-Az a fiú biztos oda van érte (nem mintha más lányokért nem lenne

oda annyira) és még ha Sango nem is szerelmes belé, öccse után ő az

egyik aki legközelebb áll a lányhoz. Különben igen sokat vannak együtt.

-Legyen, de nem lenne jó ha kudarcot vallanál. -Vigyorodott el Naraku.

               Eközben Sango zokogva roskadt össze és már csak magában

szólítgatta Kagurát.

-Hol van Inu-Yasha és Kagome? -Kérdezete Miroku mikor felébredt.

Valamivel jobban nézett ki, de még mindig szaporán vette a levegőt és

elég sápadt volt.

-Kagome haza ment, Inu-Yasha meg elment vele, mert találkozója van

Sotával.  -Hallatszott a válsz Shipo felől.

-Mi? -Támaszkodott a botjára és állt fel a fiú.

-Jól hallottad! -Miroku arca mégholtabbra vált, mikor Sango helyén

senkit nem talált. Feszülten a Rókára nézett.

-Sango! Sango, ő merre van? -Tette fel a kérdést ijedten, miközben

fekete fölsőjét próbálta magára vennei sikertelenül.

-Na látod! Ezt nem tudom! Utoljára a lábát láttam a pamacsomon. Áh

Kirara csakhogy felébredtél! Hozzak valamit inni? (az előző kalnd során

megsebesült Kirara) -Vidult fel Shipo mikor észrevette, hogy "kis"

barátja kinyitotta a szemeit. De aligkapott észbe, már újra Mirokura

kellett ügyelnie. A fiú csak megküzdött fekete felsőrészével és

magához vette szent botját is. -Miroku! Te hová mész? Nem szabad

felkelned! -Szólt rá aggodalmaskodva Shipo.

-Csak most vetted észre? Na hagyjuk! Foglakozz csak Kirarával én jól

meg leszek! -Mondta a szerzetes és már bent sem volt a házban. Ő is

az erdő felé vette az irányt és állapotát meghazudtolva futásnak

eredt. Saját maga most nem érdekelte.

                    Sango lassan felállt és közel lépett a sziklaszirthez.

Elborította lelkét a keserűség, nem gondolta át a helyzetét. Nem

foglalkozott már semmivel. Úgy döntött le fog ugrani. A végeláthatlan

mélybe nézett. Elfogta a szédülés, de csak állt dermedten, üres

tekintettel a szemében.

-Kohaku! Hamarosan találkozunk! Az éjszakai álmom jó tanácsadó

volt...meg kell halnom. Már csak úgy lehetünk együtt. -Könnyek ezreit

itta a talaj.

              -Ez tökéletes! Legalább a füledet nem fogják húzgálni. -Szólt

Kagome miközben egy baseball(bézból) sapkát igazgatott Inu-Yasha

fején. Sota és a Kutyafülű is a lány szobájában volt.

-Ez olyan idétlen! És vajon a hajam színével mit kezdjek? -Kérdezte a

fiú.

-Majd azt mondod, hogy festeted.

-És ez a szörnyű ruha? Inkább nézzenek bolondnak a saját ruhámba,

mint, hogy én érezzem magamat hülyének ebben a hacukában. -

Nézett az öltözékre ami jelenleg rajta volt. Inu-Yasha a következőképp

festett: Egy hosszú barna nadrágot és egy fekete zakót viselt piros

sapkával. Kagome próbálta elhitetni megával, hogy jó összeállítás, de

végül csak ennyi csúszott ki a száján.

-Bocs! Ennél jobbat nem tudtam beszerezni! Ezen voltam a kultúr

bálon. -Harapott szájára. De miután meglátta Inu-Yasha savanyú

képét elnevette magát. A fiú karbatette kezeit és ciccentett egyett.

Sota megelégelte a műsort.

-Mehetünk akkor? -Ugrott Inu-Yasha nyakába hirtelen mozdulattal.

-Aha! -Jött a siralmas unott válasz.

             Sango most végleg erőt vett magán. "Csak egy ugrás és..."

Hajlította be remegő térdeit a lány. Már készült a lendület vételre is,

ám ekkor egy tárgy puffanását hallotta a fűben valamint, hogy valaki

feléje közeledik. Miroku gyorsan eldobta botját, letépte a sebesült

karját tartó kendőt, majd gyorsan Sangohoz futott és mindkét kezével

átkarolva visszarántotta a lányt.

-Sango! -Kapkodta a levegőt rémülten. Még most is ölelte Sangot. A

Démon vadász megfordult és hisztérikusan püfölni kezdte Miroku

mellkasát.

-Eressz! -Kiáltotta közben. A fiú újra elgyengült, ezért gyorsa leült egy

fához és hátát neki támasztotta. Így vigasztalta tovább Sangot.

-Ne sírj! Minden rendben lesz! Ne csinálj őrültséget! -Zárta karjai közé

ismét és húzta egészséges vállához a lányt. Sango csendben sírt és a

fűszálakat nézte a földön ahogy lengedeznek a hűs szellőben. Aztán

halkan ezt mondta.

-Nem tudom mi ütött belém. Soha nem tettem volna ezt és most

miattam szenvedsz!

-Ha veled lehetek nem szenvedek! -Tekintett Sangora, a fiú. Mélyen a

szemébe nézett és abban gyönyörködött. Sango letörölte könnyeit,

közben elpirult, de ezt igyekezett rejteni Miroku előtt. -Tudom milyen

ha...ha elveszíted akit szeretsz! -Mondta a fiú hirtelen és a tiszta kék

égboltra nézve egy emléket idézett fel magában. -Naraku jó formán

megfosztott a családomtól és lassan én is a halál ösvényein lépegetek.

Sango én megigérem ha kell.....

-Igen? -Vágott egy kérdéssel a lány, Miroku szavaiba. Közben arcuk

egyre közelebb került egymáshoz. A fiú halkan és kissé bizonytalanul,

de folytatta.

-Meghalok, de segítek az öcséd vissza szerzni. Mert nem bírnám

elviselni hogy valami....bajod....

-Miroku! Ne beszélj! -Szólt rá Sango gyengéden.

-Igazad van! -Szorította még erősebben ugyanakkor érzékien

magához a lányt, Miroku. Ajkuk szép lassan összeforrt. A fiú

megsimította Sango arcát, ő pedig megfogta Miroku jobb kezét. A

környéken volt egy cseresznye fasor, amely épp most virágzott. Ahogy

a szellőből szél lett néhány virágszirom megadta magát és a jól eső

fuvallattal tartott. S mint valami varázslat fújta a szerelmesek felé

a "selyem leveleket". Sokáig ölelték és csókolták egymást. Nem

számított az idő, s nem is akarták érzékelni. A gyönyörű álmoszerű,

bizsergető, kábító érzéstől nem lehetett meg vállni. Végül Sango,

Miroku mellkasára helyezte fejét és elmosolyodott. Lassan lecsukódtak

a szemei. A fiú pedig élvezte Sango közelségét és a nap nyugtató

melegét.

                  -Menjünk még egy kört, kérlek! -Csüggesztkedett Sota, Inu-

Yasha hátára és mutatott a hullámvasút felé. Már elég sok ideje voltak

a vidámparkba és Kagome öccse ötödjére akart felszállni a játékra. Inu-

Yashának a gyomra azonban már nem igazán bírta, ráadásul úgy

szédült, hogy neki ment egy villanyoszlopnak. Több ember meg is

tapsolta, mert azt hitték, hogy egy bohóc akarja őket szórakoztatni.

Kagome most érkezett vissza hozzájuk, ugyanis elment vattacukorért.

-Na, mit szólsz? Ugye milyen nagyszerű itt lenni? -Kérdezte Kagome a

fiút, miközben sugárzó arccal csipegetett az édességből. -Kérsz te is? -

Nyújtotta Inu-Yasha felé egy pillantra a halvány piros finomságot. A

Féldémon kezdte elveszíteni a türelmét. Elege volt, hogy senkinek nem

tűnt fel, mennyire szenved. Sőt ami legjobban zavarta, hogy szóhoz se

juthatott. "Ráadásul ez a sok rajtam vihogó ember." Nézett arra a

szétszéledő kis csapatra, akik nem rég kinevették az oszlopos

produkció miatt.

-Megyünk akkor? -Rángatta Inu-Yashát, Kagome öccse a jegyváltó

bódé felé. A fiúnak ez volt az utolsó csepp a pohárba. Dühösen

megrázta a fejét és ezt mondta.

-Nekem egyáltalán nem tetszik ez a hely! Ennyi bőven elég volt!

Többet el se jövök hozzátok ha az öcsikéd le nem szokig az éjszakáig

tartó buckás vasutozásról! Fogalmam sincs, hogy van hozzá gyomra. -

Mondta, azzal felugrott egy kifelé tartó gépkocsi jármű tetejére. Több

ember megint csodálni kezdte a mutatványt. Kagome gyorsan

felkapaszkodott mellé. A kocsi közben megállt. Sota pedig csak

ledermedten nézte az eseményeket.

-Inu-Yasha msot hová mész? -Tette fel a kérdést Kagome.

-Haza, ha érdekel. Persze csak ha elindul ez az állat! -Mutatott a kék

színű Hondára amin voltak, majd duzzogva törökülésbe ült. -Sotanak

nem lesz baja, hogy ott hagytad a tömegben? -Kérdezte a lánytól

mellékes hangvétellel.

-Nem, már iskolás. Tud magára vigyázni. -Mondta Kagome és ő is leült.

Inu-Yasha felháborodva megint egy kérdéssel állt elő. Idönként végig

kopogtatott karmaival, a Honda tetején.

-Akkor meg miért pont ide jöttünk?

-Ilyen fajta kikapcsolódásért még a felnőttek is szeretnek ide járni. Az

tény, hogy te nem! Különben Sota nagyon szeret veled lenni, hisz te

vagy a példaképe. Folyton olyan akar lenni mint te.

-Szerintem elég egy hetet velem töltenie és meggondolná magát. És

kívánom, hogy még csak hasonló se legyen az élete az enyémhez. -Inu-

Yasha sóhajtott egy nagyot. -Na jó! Gyere! Megyek vele még egy kört

azon a bucka valamin, ha te megígéred, hogy utána csak mi ketten

felszállunk arra az óriáskerékre ha jól tudom! -Megfogta a lány

csuklóját és leugrottak a járműről, ami tovább hajtott végre.

-Az óriáskereket jól tudod, de annak a "bucka valaminek"

hullámvasút a neve. -Nevetett Kagome. Mikor a fiú nem figyelt

elpirult. "Ezt az Inu-Yashát szeretem. Bárcsak minig ilyen lenne."

                  -Olyan kellemes így! -fogta meg Sango kezét Miroku. Négy

öt óra hossza csendben lét után (amikor a szavak helyett, halk ugyan

akkor erős érzelmek uralkodtak rajtuk. A csend többet ért mindennél. A

nyugalom amire régóta vágytak most jól esett.) újra beszélgetésbe

kezdtek. -Egy kezemen is megtudnám számolni mikor volt ilyen jó

napom mint a mai. Remélem mostantól több ilyen lesz! -Sango fel

nézett a fiúra és fél mosollyal a száján, ezt kérdezte.

-Régen volt már ilyen szép napod? Ugyan mi jó abban, hogy küzdesz a

fájdalom és a láz ellen a sebed miatt? -Miroku a szemeibe nézett a

lánynak, s ő most se bírta meg állni, hogy ne vörösödjön el. Azonban

most már nem rejtette érzelmeit. Állta szerelme tekintetét.

-Az nem is számít. Te elfelejtetted velem ezt a dolgot. Amúgy meg az

olyan napok is jók, mert nem kell túl hajszolnom magam, ráadásul ha

nem Kaede ápol hanem te (vagy....lány) a mennyországban érzem

magam. -Miroku elsimított egy hajtincset Sango szeméből, majd

megcsókolta a lányt. -Lassan vissza kéne menni. Eléggé kimerültem a

futásban. -Kelt fel óvatosan a fiú. -Mondjuk a lényeg, hogy megérte,

hisz ha nem teszem már nem élnél.

-Gyere! Menjünk! -Támogatta a lány, Mirokut. -Csak el ne ájulj nekem! -

Szólalt meg menetközben huncut mosollyal a szemében Sango.

-És miért ne? -Tette az ártatlant Miroku.

-Azért, mert ha magadhoz térsz, nem szeretnék lekeverni egy pofont,

a rossz irányérzékű kezed miatt!

-Aha! Ezek szerint te se birod ki, hogy ne lehess a közelembe, mert ha

nem így lenne, nem téged fogdosnálak egyfolytában!

-Na, ezt itt hagyjuk abba! -Tette mutatóujját a lány, Miroku szájára.  A

szerzetes megint elkápráztatta Sangót a tekintetével és megszólalt.

-De Sango! Én szeretlek! -Kirara gazdájának feje arra kényszerült,

hogy elforduljon, ám akarata ennél erősebb volt a lánynak. Lenyelte a

torkában lévő gombócot, elűzte magából a fiúval kapcsolatos rossz

gondolatokat és csillogó szemekkel szerelmére nézett.

-Én is szeretlek! -Jelentette ki boldogan. "Mit mondhatnék végül is ha

ez az igazság?"Kérdezte magától Sango vidáman.

-Hozzám jönnél feleségül? -Kérdezte Miroku, mikor visszaérkeztek a

házba, amely jelenleg üres volt. Sango épp a vállát kötözte újra a

fiúnak. A Démonvadász furán nézett szerelmére.

-Ezt most, hogy érted? -Kérdezte. -Az mit jelent?

-Hagyjuk! -Hajtotta le Miroku a fejét, s közben elmerengett. A

szerzetes időnkén meg-megfeszült, ahogy Sango a vizeskendővel

simogatta forró felsőtestét. -Majd Kagome biztos elmagyarázza

neked. -Miroku ezt a kifekezést Kagométól hallotta. A középkori

Japámban még ezt egészen máshogy mondták el. Sokkal hosszabban

és mélységesebben. Ennek egyik oka, hogy a kereszténység még nem

mindenhol terjdt el. Azonban ugyanúgy létezett náluk is ez az egész.

Sango nem igazán értette és nem is kérdezősködött tovább. A fiú

pedig nem feszegette tovább a témát. Csak hirtelen

meggondolatlanság miatt csúszott ki a száján. "Nem is tudom Sango

mit szólna hozzá. Kohaku most biztos fontosabb minthogy ennyire

elmélyüljön a kapcsolatunkba, de egy biztos: Ezt a napot soha nem

fogom elfelejteni bármi történjék is." -Csukta be szemeit Miroku.

Nagyon álmos lett, másfelöl pedig élvezte, ahogy szerelme kényezteti.

-Most pihenned kell! reggelig ne is lássalak oda kint. -Emelte volna le

Sango, a fiú fejét öléből, de a szerzetes már mélyen aludt. A lány arcán

halvány mosoly jelent meg. Gyengéden simogatta Miroku arcát. -Ma

sikerült boldoggá tenned! -Mondta halkan, annak ellenére, hogy tudta,

szerelme alszik. -Az pedig az öcsém halála óta nagy szó.

                          -Húh! Talán túlságosan engedékeny voltam. Kagome!

Egyet magjegyezhetsz! Legalább 10 évig biztos nem megyek

vigyorparkba! Az óriáskerék még talán elmegy, de az a az a az a...

-Hullámvasút? -Egészítte ki kuncogva, Inu-Yasha mondatát Kagome.

Lassan sötétedett. A nap vérvörös színben úszott. Shipo meghallotta a

két személy beszélgetését. -Jól van nem kell így felhúznod magad! -

Szólt a lány. A Róka démon oda futott hozzájuk. Látta Kagome

nevetésőt piros arcát. Inu-Yasha arca is vöröses színben játszott, de

az ő ábrázata fáradt és dacos volt. Shipo ráugrott a fél démon vállára

és megszólalt.

-Már megint vitatkoztok? Milyen romantikus! De ez semmi ahhoz

képest amit a házban láttam. Ugye Kirara? -Nézett az állatra vidáman.

Kirara helyeslően nyavíkolt egyet és Kagome lábához bújt. Kissé még

bizonytalanul lépkedett. A lány magához vette, majd szinte olvasva

Shipo gondolataiban kérdőn rá merdet.

-Tessék? Csak nem azt akarod mondani, hogy Miroku és Sango együtt?

-Mi ebben olyan meglepő? Már rég látszott rajtuk, hogy kedvelik

egymást. -Jött egy unott hangvételű válasz Inu-Yasha felöl.

-Oh! Hisz ez nagyszerű! -Ugrott vidáman a fiú nyakába Kagome.

-Eh....Ka-go-me! Azért ennyire nem kell örülni! Mi lesz ha majd neked

lesz szerelmed? Megölöd örömödben? Már engem majd meg fojtasz.

Össze jöttek. Na és aztán? Most tartsunk ünnepséget? -Próbált

szabadulni Inu-Yasha óvatosan a lány szorítása alól. Kissé elpirult, de

Kagome nem látta. Sőt most nagyon mérges lett és a következőt

vágta a Kutyafülű fejéhez.

-Hogy lehetsz ennyire érzéketlen. Egyben biztos lehetsz! Nem te leszel

akit megölök örömömben! Ezek után végképp nem! -A fiú hárált egy

lépést és már a visszavágón morfondírozott, de Shipo közbelépett.

-Abba hagynátok? Legyetek csendben ha bementek, mert mindketten

alszanak! -Figyelmeztette őket.

                        Az éjszaka pillanatokon belül elillant. Sango reggel

pedig arra ébredt, hogy valaki a kebleit simogatja........

Rajtuk kívül már mindenki reggelizett a közeli tó mellet, mikor a házfelöl

egy nagy csattanás hallatszott.

-VIGYÁZZ! MESSZIRE MÉSZ! -Zengett Sango kiáltása.

-Vajon mi volt ez? -Kérdezte Shipo tea szürcsölgetés közben.

-Már megint a családivonás. -Temetkezett Inu-Yasha az ételbe

rizsestáljával és evőpálcikájával együtt. Arcát csak idönként lehetett

látni.

-Esküszöm én kezdem megsajnálni szegényt! -Rázta a fejét

lemondóan Kagome. - A fél démon most letette az ételét és végre

normálisan egyvonalba tekintett a lánnyal. Arca azonban

felháborodottságott tükrözött.

-Igen? Engem bezzeg sohasem sajnálsz!

-Csak nem féltékeny lettél?

-Ugyan már! Én soha nem voltam féltékeny!

-Valóban? Akkor Inu-Yasha......-Csillant meg Kagome szemében egy

huncut fény. Szépen lassan közelebb ült a fiúhoz.

-Most mi van? Miért nézel így? -Zavarodott össze Inu-Yasha. A lány

felkelt és folytatta.

-Biztos nem gond ha meghívom Kougát ebédre! A reggeliről már sajnos

lemardt. -Inult az erdő felé apró léptekkel.  A fiú dühösen felpattant. -

Végül is az asszonya vagyok! -Mérgesítette jobban barátját.  A fél

démon ropogtatni kezdte ujjait idegességében. Közvetlen a hirtelen

mélyülő tóparthoz ment, hogy átgondolja a helyzetet. Kagome

eközben megfordult, de mivel Inu-Yashának hátul nincs szeme

feszegethette még egy kicsit a dolgot. -Lehet, hogy ő megvédene

mikor Inu-Yasha leharapni készül majd a fejemet. Tényleg megyek! Tök

jó ötlet! Hogy ez eddig nem jutott eszembe! Azért is meghívom!

-Csak azt merészeld! -Préselte ki a fogai között Inu-Yasha hozzá

szólását. A lány halkan, nesztelenül közeledtett a Kutyafülűhöz.

-Fekszik! -Adta végül a tanácsot a nyakláncnak. Inu-Yasha hatalmasat

csobbant a vízbe, amely gőzölögni kezdett utána.

-KAGOMEEEEEE! -Ordította mérgesen a lány nevét, mikor felbukkant.

-Igen? -Lépett közel ártatlan képpel a vízhez. -Hozzak fürdő ruhát

magamnak? Látom most már megfelelő hőfokú a víz.

-Hogy tehetted ezt? -Mászott ki a tóból szédelegve a fiú. Ruhája sullya

valószíűleg az erdeti 2-3 szorosát nyomta. Hajából vagy hat liter vizet

csavart ki.

-Megmentettem az életed a gutaütéstől! Különben térjünk vissza az

eredeti témára! Ennyit arról, higy soha nem voltál féltékeny. Most

pedig ha nem zavar bemegyek a fürdőruhámért és tényleg lubickolok

egyet! -Ment volna Kagome a házba, de mégcsak elsem indulhatott.

-Nem kell neked fürdőruha! -Lökte bele a vízbe hirteken mozdulattal

Inu-Yasha a vízbe, Kagomét.

                          -Két-három nap múlva már kilehet szedni a kötést a

válladból! -Mondta Sango barátjának. Mirokunak szinte teljesen lement

a láza és az arcszínét is kezdte visszanyerni.