Inuyasha családja”-fanfiction by Dark Dragon

A kis Inuyasha éppen a folyóparton labdázott. Senki sem akart vele játszani, mert más volt mint a többiek. Egyedül volt, mint mindig.

Az édesanyja nem ért rá, mert rengeteg dolga volt, az apja pedig……őt még nem látta soha életében. Az édesanyja egyszer mesélt neki róla.

Azt mondta, hogy egy hatalmas kutyadémon aki keleten uralkodik.

Inuyasha szeretett volna többet is megtudni róla, de ilyenkor az édesanyja mindig nagyon elszomorodott és ő nem akarta szomorúnak látni.

Ezért nem hozta ezt többször szóba.

Ennél többet tehát nem tudott az apjáról egészen eddig a napig…

*

Éppen kint játszott a folyóparton, mikor hirtelen furcsa emberek tűntek fel körülötte. A ruhájuk és a szaguk is furcsa volt.

-Akartok velem játszani?-kérdezte tőlük Inuyasha ártatlanul.

Erre az egyik ember elvigyorodott és vihogva odaszólt a társának:

-Nézd má! A kis korcs játszani akar!

-Hé korcs! Mutassunk neked egy jó játékot?-röhögte a másik és a kardjával Inuyasha-ra sújtott.

A kis hanyou földre esett és kiejtette a labdát a kezéből. Szemében könnyek csillantak meg, ahogy felnézett.

-Na mi van korcs? Nem tetszik a játék?-kérdezte az egyik ember és együtt vihogott  a társaival.

-Gyerünk már! Öld meg, aztán menjünk! Nem érünk rá ilyesmire!-vetette oda erre egy másik ember.

Erre az előző felemelte a kardját és Inuyasha-hoz sétált vele.

-Most meghalsz korcs!-mondta neki és lesújtott a kardddal.

Inuyasha becsukta a szemét hogy ne is lássa a végét, de nem történt semmi.

Félve kinyitotta a szemét, és amit látott attól elcsodálkozott.

Közte és az ember közt egy alak állt és a tulajdon kezével tartotta vissza az ember kardját. Az ember megijedt és elengedte a kardot. Az alak hihetetlen sebességgel felé ugrott és az öklével az ember arcába sújtott.

-Soha……ne……merj……bántani……egy ……védtelen……gyereket!-mondta és minden egyes szavának egy hatalmas ütés adott nyomatékot.

A többi ember erre vadul nekirontott, de ő úgy rázta le magáról őket, mint más a vizet.

Inuyasha látta, hogy 3 kard van az oldalára kötve, de ő anélkül bánt el az összes emberrel, hogy ki kellett volna rántania valamelyik kardját.

Mikor aztán az emberek feladták a próbálkozást és elmenekültek, az alak megfordult és Inuyasha-hoz sétált.

-Jól vagy kölyök?-kérdezte mély, bársonyos hangon.

Inuyasha remegve bólintott.

-Ne félj tőlem! Nem bántalak! Biztos minden rendben?

-I…igen! Jól vagyok, csak a kezem fáj egy kicsit!-felelte félősen Inuyasha.

Az alak odalépett hozzá és letérdelt melléje.

-Mutasd! Hagy nézzem!

Inuyasha félénken odanyújtotta a kezét. Az ember kardja egy hosszú, vékony vágást ejtett rajta.

Az alak megvizsgálta a sebet, majd elővett egy fehér kendőt a ruhája alól, és bekötötte vele.

Inuyasha csodálkozva nézte mekkora karmai vannak és mikor beszélt hozzá, azt is észrevette, hogy a két szemfoga sokkal nagyobb mint az embereknek. Vajon micsoda lehet? Lehet hogy egy démon? De hiszen a démonok mind csúnyák és gonoszak. Az ő arca meg olyan barátságos. De akkor meg micsoda?

-Tessék! Így már sokkal jobb!-mondta neki mosolyogva az alak és talpraállította. Inuyasha csodálkozva nézett hosszú ezüst hajára, amit copfba kötve viselt. Na és a füle. Nem emberi füle volt, de nem is olyan mint ami neki van. Neki hosszú, hegyes füle volt és az arcán két vékony kék csík.

-Nagyon kösznöm szépen hogy megmentettél!-mondta Inuyasha hálásan.

-Ugyan! Semmiség! És most visszaviszlek az édesanyádhoz! Egy ilyen kisfiúnak még az anyja mellet a helye!-mondta és felemelte Inuyasha-t.

A kis féldémon még egy kicsit tartott tőle ugyan, de érezte hogy talán nem fogja bántani. Az alak elindult vele.

Inuyasha óvatosan átfogta a nyakát hogy ne essen le. Hihetetlenül gyorsan haladtak. Szinte repültek. Inuyasha nagyon élvezte.

Így nagyon gyorsan megérkeztek a házhoz ahol az édesanyja lakott.Már őt kereste. Hangja messzire elhallatszott  ahogy szólongatta.

-Inuyasha…………………Inuyasha!

-Azt hiszem itt van akit keresel!

Izayoi odaszaladt hozzájuk.

Inu…-kezdte.

Inuyasha biztos volt benne hogy az anyja nagyon örül neki hogy viszontlátja és az ő nevét fogja mondani…de mikor meglátta őket kiszaladt a száján egy olyan név amit Inuyasha még sosem hallott.

-Inu…Inutaisho!-mondta a nő remegő hangon és közelebb lépett hozzájuk.

-Anya!-kiáltotta Inuyasha és odaszaladt hozzá.

Izayoi boldogan megsimogatta a fejét, de közben egy percre sem vette le a szemét az alakról.

-Anya! Te ismered ezt a bácsit?-kérdezte kíváncsian Inuyasha.

-Hát persze hogy ismerem! Inuyasha! Ő itt az édesapád!-mondta neki mosolyogva.

-Hogy?-kérdezte Inuyasha csodálkozva és Inutaisho-ra nézett.

A démon közelebbsétált hozzájuk és magához ölelte Izayoi-t. Az asszony örömében zokogva borult rá.

-Ó Inutaisho! Azt hittem már sosem látlak!-mondta boldogan.

-De hiszem megígértem hogy visszajövök! És amit én megígértem azt be is tartom!-felelte Inutaisho és letörölte kezével az asszony arcáról a könnyeket.

-Apu?

-Igen Inuyasha!

-Tudod! Én mindig is egy ilyen apukára vágytam!-mondta, odafutott hozzá, és magához ölelte.

Inutaisho is boldogan ölelte magához mindkettőjüket!!!

Boldog volt! Végtelenül boldog! Végre hazaért!

The End