II. fejezet:

Inuyasha és a társai a csillagos ég alatt töltötték az éjszakát. A tűz, ami mellet körben helyezkedtek el, kellemes meleget árasztott. Inuyasha hirtelen felriadt, mert Kagome az ő nevét suttogta. Körbe nézett, a lány aludt. Oda kúszott hozzá, hogy megtudja biztosan jól  van-e. Elsőre úgy tűnt teljesen jól, de amikor jobban megnézte, észrevette, hogy az arcán verejtékcseppek vannak.

-Inuyasha!- szólalt meg ismét Kagome álmában.

-Rólam álmodik? Vajon mi történhet?- kérdezte magában Inuyasha.

Hirtelen felpattantak Kagome szemei és az első, akit meglátott az Inuyasha volt.

-Inuyasha! Tényleg te vagy az? Csak álom volt?

-Persze hogy én vagyok, mit gondoltál?- méltatlankodott a félvér.

-Ahh! Most már egészen biztos, hogy ő az!- gondolta Kagome.- De mit is álmodtam? Sötét volt…. Ott volt Inuyasha aztán Miroku aztán….Naraku!!!!- gondolt vissza a lány.

-Rosszat álmodtál Kagome?- kérdezte Inuyasha miután látta Kagome rémült arcát.

-Igen.

-És mi volt benne?- makacskodott a hanyou. Nem hagyta magát lerázni ilyen rövid válasszal.

Kagome arca fehérből pirosba váltott, szemeit a földhöz szögezte.

-Azt jobb, ha nem tudod. –válaszolta és visszafeküdt. Inuyasha még sokáig ott ült mellette, mert nem tudott mit kezdeni ezzel a válasszal.

-Ezt meg hogy értette?- kérdezte magában legalább százszor, de nem volt képes rájönni a válaszra.