Inutaisho felállt és még egyszer megpróbálta visszaszerezni Sesshoumaru-t. Ismét sikertelenül.

Seiya újabb sebet ejtett rajta.

Inutaisho már nem tudott felállni.

-Apa! Ne hagyd, hogy elvigyen! Kelj fel!-mondta a kis Sesshoumaru, de az anyja elvitte. Eltűntek.

Másnap:

-Mostantól megkezdődik a kiképzésed.-mondta Seiya.

-Mi?-nézett rá kérdőn Sesshoumaru.

Seiya leült a szellem mellé.

-Szereted az apád?-kérdezte.

-Igen.-felelt Sesshoumaru.

Az anyja a kicsi arcára ütött.

-A szeretet emberi dolog! Te démon vagy! Nem ismerheted ezt az érzést, ezt a szót!

-De én szeretem aput!-mondta Sesshoumaru.

Egy újabb pofont kapott. Seiya kiment a házból. A kicsi Sesshoumaru csak nézett utána könnyes szemekkel.

-Sesshoumaru! Gyere ki!-szólt Seiya.

A szellem engedelmeskedett.

-Támadj meg!-mondta Seiya.

-De miért? Én nem akarom!

-Támadj meg!-parancsolta a démon.

Sesshoumaru megtámadta.

Seiya öklével fia gyomrába ütött, amitől a szellem összeesett.

-Kelj fel!

Sesshoumaru felállt és a hasát fogta.

Seiya támadásba lendült. Olyan gyors volt, hogy Sesshoumaru nem tudott védekezni. Egy újabb ütést kapott. Ismét összeesett.

Seiya egy szánalmas pillantást vetett rá, és elment az erdőbe. A kis szellemet kint hagyta a hóban. Ha akar, vesz magán annyi erőt hogy bemenjen a házba.

Így ment ez hosszú ideig.

Éjszakánként Sesshoumaru kinézett az ablakon, és kérlelte apját, hogy jöjjön el érte. Bár tudta, hogy Inutaisho messze van.

Halkan sírt, nehogy az anyja meghallja. Így aludt el minden este......................

Majd később Sesshoumaru kapott egy kardot az anyjától, hogy azzal is tudjon bánni.

Ez a kiképzés már kegyetlenebb volt.

Sesshoumaru komoly sebeket szerzett, de már nem félt az anyjára támadni.

Seiya úgy gondolta szépen haladnak.

Később:

-Gyere fiam! Mostmár elég ügyes és erős vagy, hogy embereket ölj!

Seiya elvitte őt egy közeli faluba.

-Miért kell bántanunk ezeket az embereket?-kérdezte Sesshoumaru.

-Gyere!-adta ki az utasítást az anyja.

Elkezdték ölni az embereket. Már szinte mindenkit megöltek, kivéve egyet.

-Kérlek ne ölj meg!-könyörgött Sesshoumaru-nak a halandó. A szellem hagyta futni.

Az anyja észrevette.

-Mit csináltál? Hát erre tanítottalak?

-Anya! Csak egy ember.

-Szembe akarsz szállni velem?

A szellem az anyjára nézett.

Egyszercsak egy csapat démonvadász tartott arra. Seiya közéjük lökte Sesshoumaru-t és elment.

A démon nem tudott szabadulni. A démonvadászok nem kímélték. Sebezték ahol érték......

Az emberek szinte már mozgásképtelenné tették, mikor Seiya végzett velük, hazavitte fiát, és bekötözte a sebeit.

-Látod fiam? Az emberek gyűlölnek minket. Pedig nem csináltál semmit, mégis majdnem megöltek.

Mostmár megértesz ugye?

Sesshoumaru bólintott.

Seiya boldog volt.

Sikerült! Kiölt belőle minden érzelmet.

Minden emberi érzést.....