-Ezt nem hiszem el!-képedt el Inuyasha.

-Pedig igaz fogadd el.-mondta a sötét én-én te vagyok.

-Két Sango!-örült Miroku.

-Csak szeretnéd. Ő az enyém-mondta énje.

-Te, és vagyok?-kérdezte meglepetten Sango.

-Pontosabba szivem, én te vagyok csak jobb kiadásban.

-Ahh! Máris útállak.

Shippou. Rin, és Jaken is elképedtek mikor meglátták saját magukat.Ilyesztő volt nekik.

Csak Kikyou nem lepődött meg semmin.Elméjülve figyelte a harcot.De hirtelen más kötötte le a figyelmét:

-Sesshomaru!!!-csak ennyit tudott mondani mikor meglátta falhoz láncolt, összevert kedvesét.

-Sesshomaru, jól vagy?Kérlek válaszolj. Sesshomaru.

-Kikyou.

-Itt vagyok.

-Hiányoztál.Miért mentél el?

-Nem fontos, rájöttem hogy szeretlek. És soha többé nem hagylak el megigérem. Most már minden rendben lesz.

Magához ölelte Sesshomarut amennyire a láncok engedték,de hiába.Szörnyű volt. Sesshomaru ott halt meg a karjaiban, és ő semmit sem tehetett.Ráborult halott kedvese melkasára és sírni kezdett.Rin is odafutott. Mire odaért kis arcát könytenger áztatta.

-Kikyou.

A lány nem szólt semmit csak magához ölelte a kis árvát. Megpróbálta erősnek mutatni magát, de nem ment.

-Ha-ha-ha! Sikerült! Inuyasha megcsináltam.-mondta Inu énje örömittasan.

-Miről beszélsz?

-Hát még mindig nem érted, elég nehéz a felfogásod.Ez a te akaratod volt.Te akartad hogy Sesshomaru meghaljon, te voltál féltékeny, te akartad visszaszerezni Kikyout.

Kagomét az az utolsó pár szó hideg zuhanyként réintette. Elég régóta volt már Inuyasha mellett. Töbször felötlött benne a gondolat hogy Inuyasha még mindig szeretei Kikyout, de már azt hitte hogy eldutda vele felejteni a papnőt.Lehajtotta a fejét, és sírni kezdett.

-Nem igaz!Én szeretem a bátyámat. Nem akartam hogy meghaljon. Kikyou bocsáss meg. És hiddén ezt nem akartam.

-Ne aggódj Inuyasha, nem hiszek neki.

-És most-kezdte a sötét énje.hogy nálam van a Shikon no Tama általatok összegyüjtött szilákjai, nyugodt szivvel öllek meg, mert nem halok meg.

-Mi?-kérdezte meglapödve Inuyasha

De választ már nem kapott.

Túl érzelgős vagy Inuyasha és lelkileg gyenge. Szégyellem hogy belőled jöttem létre. Sankon Tessou!!!!

És a sötété én telibetalálta Inuyashát, aki hatalmasat repült hátrafelé, de még földet sem ért, már megkapta a második csapást.

Kagome mindent látott. Tudta mit jelent Inuyasha mozdulatlansága.

-Inuyasha ne!Miroku nézd meg mi van Inuyashával.

Miroku odaszaladt Inuyashához és alaposan megvizsgálta de...

-Meghalt.-mondta Miroku.

-Neeeeeeeeee!!!INUYASHA!!!

Kagome egy határozott mozdulattal elindult Inuyasha holteste felé, és egy mozdulattal elszakította a láncait.

-Hogy történhetett ez? Nem szakíthatta el a láncokat.

-Tudod sötét Inuyasha-kezdete Myoga- van olyan ami minden láncnál erősebb. Ezt az érzést még te sem tarthatod leláncolva.Ahogy Inuyasha apja mondta:Csak az igaz szerelem győzheti le a gonoszt.

Mikor Kagome odaért Inuyasha testéhez és magához ölelte egy könycsepp hullott Inuyasha arcára.Ekkor az összes sötét én eltünt csak Inuyasháé maradt.

-Mi? Ez lehetetlen.

-Inuyasha ne!Nem haszhatsz itt egyedül.Mit csinálnék nélküled Inuyasha!!INUYASHA!!!

Jaken csak ült szótlanul és nem mozdult.Sangó és Miroku is csak messziról szemlélték az eseményeket.Aztán Mikou odament Kikou-hoz, Sango pedig Kagoméhez.

-Kagome-chan, tudom hogy nehéz de elk kell engedned őt.

-Szeretem! Miért ő Sango. A lány nem tudott mit mondani csak figyelte Kagomét ahogy karjaiban tartja Inuyashát.

-Kikyou!-lépett oda hozzá Miroku-hagyd. Már nem hozhatod vissza.

-Még bocsánatot sem kértem tőle.Olyan rövid volt az idönk.

Ekkor Kagomét és Kikout hatalmas fehér fénycsóva árasztotta el.Mindenki hátrált egy lépést.És hirtelen a fény eltűnt.Úgy látszott semmi furcsa nem történt de akkor..

Kikou és Kagome egyszerre felkapták a fejüket és egyszerre törölték ki a szemükből az utólsó könycseppet.

-Ah! Mindent egyszerre csinálnak!-rökönyödött meg Inu sötété énje.

Kagome és Kikou odahajoltak szerelmükhöz megcsókolták őket, és egyszerre ezt mondták:

-Megbosszulom a halálodat.

Egyszerre húzták ki a kardokat a hüvelyből. Kikyou a Tenseigat, Kagome a Tetsusaigat.

-Ez igy nem lesz jó. A Tenseiga a gyógyító kard. Soha nem ölt meg még senkit.

-Tenseiga, segíts megbosszúlni gazdád halálát.-kiáltotta Kikou.

-Tetsusaiga, segíts megbosszúlni gazdád halálát.

A kardok egyszerre kezdtek lüktetni a két lány kezében, és egyszerre csaptak le Inuyasha sötété énjére De az első csapás mellé ment.

-Mellé!

-Ne legyél már ilyen!-lökte oldalba Sango Mirokut.-Hajrá Kagome!

-Nem tudtok megölni én vagyok a sötétéség ura.

-Megölted Inuyashát. és Sesshomarut...-mondta Kikyou.

-Ezért megfizetsz!-fejezte be Kagome.

A következö csapás telibe talált.Inuyasha sötété énje köddé vált, és két lány térdre rogyott kiejtve kezükböl a kardokat.Még mindig a szomorúság kínozta öket és a végén sírásba törtek ki.A könnyök rácsöppent a Tenseigára és a Tetsusaigára. Ekkor a kardokból kék lángok csaptak ki,és a lángokban megjelent a két testvér alakja.Kagome fölkapta a fejét:

-Inuyasha!

Erre Kikyou is felnézett:

-Sesshomaru! Hiányztok nekünk.

-Tudjuk.-válaszolta Sesshomaru a tőle megszokott nyogodtsággal.

-Sehohy nem hozhatunk vissza titeket?-kérdezte Kagome.

-De csak használjátok a Tenseigat.-mondta Sesshomaru és a két szellem köddé vált.

Kagoménak és Kikou nak felcsilogott a szeme.