Gyönyörű holdfényes este volt. A lágy szellő fujdogált csak. Sesshomaru már jó ideje a csillagos eget nézte. Bánatos volt. Látszott az arcán.

-Mi a baj Sesshomaru-nagyúr?-kérdezte Jaken

-Semmi. De ha lenne akkor se neked mondanám el.-szólt ingerülten

-Jaken hagyd majd én.-szólt Rin kedvesen-Mi a baj nagyuram? Nagyon szomorúnak látszol.-Rin lágyan Sesshomarura mosolygott.

-Olyan magányos vagyok Rin. Nézd meg Inuyashát. Neki ott volt Kikyou, most Kagome. És én, itt álok magányosan.

-Sesshomaru nagyúr, te nagyon kedves vagy és én biztos vagyok benne hogy találni fogsz valakit.

-Kössz Rin. Ez megnyugtatott.

Felnézett a csillagos égre és elnyomta az álom.

-Jaken csinálnunk kell valamit. Sesshomarunak hiányzik a szerelem. Keresnünk kell neki valakit.

-De mégis ki vállalkozna erre?

-Kikyou!

-Hogy! Kikyou! Dehát ő Inuyashát szereti. Nem fog menni!

-Jaj, Jaken gondolj bele: Inuyashának ott van Kagome, és ezt Kikyou is tudja, és biztos elkeseríti. Nem lessz nehéz meggyőzni hogy Sesshomaruval jobban jár mint Inuyashával.Elmegyek, beszélek vele.

-Én is megyek!

-Nem! Te itt maradsz Sesshomaruval.

-Na jó.

Rin bement az erdőbe. Tudta merre menjen. Meg is találta Kikyout. Elősszőr csak messziről szemlélte, ahogy a lány a tűz mellett ülve, a lángokba meredve gondolkodik. Közelebb lépett. Kikyou észrevette és felkapott egy botot.

-Csak te vagy az Rin?

-Igen.

-Miért küldött Sesshomaru?

-Nem ő küldött magamtól jöttem.

Tényleg? Miért?

-Elmondom, csak tedd le az a botot.

Kikyou leeresztette a fegyvert, Rin pedig leült a tűz mellé.

-Azért jöttem hogy megkérdezzem szereted-e még Inuyashát?

-Tulajdonképpen nem. Nem tudom neki megbocsájtani hogy elárult. Meg neki most már ott van Kagome. És én nem állok közéjük.

-Mit gondolsz Sesshomaruról?

-Szerintem kedves, bár a rossz oldalon áll. De ez még változhat.

-Kikyou, Sesshomaru nagyon magányos. Hiányzik neki a szerelem. Tegnap erről panaszkodott nekem. És mi elhatároztuk Jakennel hogy keresünk neki valakit. És rád gondoltunk.

-Rám?

-Rád. Te nagyon kedves vagy. És tökéletesen illesz hozzá.

-De...

-Ne szakíts félbe kérlek. Sesshomaru nagyon szenved. És azért gondoltunk rád mert te kedves vagy, szeretetreméltó, megértő, és őszinte, és Sesshomaru ezt szereti.

-Nem is tudom...

-Kérlek legalább találkozz vele. Nagyon fontos lenne. És amugy is, mit veszthetsz?

-Rendben találkozom vele.

-Hát ez fantasztikus. Akkor holnap este a a tónál. Majd előtte jövök.Hodd el nem döntöttél rosszul.

Rin elrohant. Igyekezett urához, aki már ébren volt, és Jakent fagatta arról,hol van Rin.

-Rin hol voltál?-kérdezte Sesshomaru és kitárta a karját.

-Sesshomaru-nagyúr! Sesshomaru!!-lelkendezett a kislány, és Sesshomaru karjaiba rohant, aki szorosan magához ölelte.

-Sesshomaru-nagyúr megcsináltam!

-Mit Rin?

-Beszélgettem Kikyouval rólad. Azt mondta hogy már nem szereti Inuyashát, és szivesen találkozna veled. Nem leszel többé magányos.

-Ügyes vagy. Köszönöm. Biztos nem tudtam volna erőt venni magamon hogy... de miért pont Kikyou?

-Lényegtelen Sesshomaru-nagyúr. Készülödnöd kell. Holnap este találkozotk a tónál.

Másnap napnyugtakor Rin ott volt Kikyounál és segített neki kicsit rendberakni magát.Közben Jaken Sesshomarunak segített.

-Mehetsz Kikyou.-indította útnak Rin

-Indulhat Sesshomaru-sama.

Mindketten vártak már a találkozásra.

-Sesshomaru!

-Kikyou, üdvözöllek.-a lány szépsége elbűvölte.-Kikyou még mielőtt bármi is történne közöttünk tudnod kell: nem vagyok valami romantikus alak.

-Nem baj nekem így is tetszel.

Elkeztek beszélgetni.

-Szóval...-kezdte bizonytalanul a lány-mióta ismered Rint?

-Elég régóta és mintha a lányom lenne.

-Nagyon kedves, és rendkívül szívén viseli a sorsodat. Be kell vallanom ha ő nincs, akkor én most nem lennék itt és nem valhatnám be neked, hogy mióta nem szeretem Inuyashát, te tetszel nekem.

-Komolyan?

-Komolyan.

Az arcuk lassan közeledett egymáshoz, és az ajkuk lassan összeért. Forró csókokban eggyesültek. Elfeledték minden gondjukat. Arcuk szét vált, és már nem tudtak parancsolni a vágyaiknak, és felszinretörtek az érzelmeik. Percekkel később már a vízben voltak ahol a holdfény visszatükröződik a és a két test lassan egybe olvadt.Teljesán átadták madukat egymásnak. Ez a néhány perc megbecsételte a jövőjüket. A víz halkan fodrozódott.Ez a néhény perc minden kérdésükre választ adott a másikkal kapcsoltban. Hangtalanul fedezték fel egymás testét. Mégis tele voltak vággyal és szenvedélyel.Kijöttek a vízből felöltöztek és tovább nézték a csillagos eget immár egymás karjaiba bújva.

-Sesshomaru-nagyúr! Mi volt Sesshomaru nagyúr?

-Van mit megköszönnöm nektek Rin. Köszönöm.

-Szóval sikerült! Kikyou és te egy pár vagytok.

-Látom nagyon örülsz neki.

-Igen szeretem Kikyout aranyos.

-Örülök neki.

Másnap Sesshomaru elvitte Kikyout kirándulni. Rin és Jaken is eljött.

-Örülök hogy itt vagytok velünk.-szólt Kikyou

-Mi is örülünk Kikyou úrnő.

-Kérlek Jaken szólits csak Kikyounak.

-Oh! Szabad nagyuram?

-Persze ha Kikyou megengedi.

Jaken elősszőr látta urát ilyen őszintén mosolyogni.

-Kikyou nagyon örülök hogy itt vagy velünk.-szólt Rin

-Én is. és ezt neked köszönhetjük Rin.

-És persze neked Jaken.-fejezte be a mondatot Sesshomaru

-Nincs mit Sesshomaru-sama

Sesshomaru átölelte Kikyout és magához ölelte Rint. Mindenki boldog volt. És eggyütt nézték a naplementét.