3. fejezet: Kagura érzései

Inuyasha: - Micsoda? Szó sem lehet róla! Kagome ne hagyj itt, egyedül!

Kagome: - De muszáj visszamennem. Vizsgám lesz, és még tanulnom is kell rá.

Miroku: - Ugyan Inuyasha! Nem olyan rossz velünk.

Inuyasha: - Viccelsz! Most nem elég Shippou nyavalygását hallgatni, még egy gyerekre kell vigyázni. És… Kagome ne menj el!

Rin csak állt és nézte ezt a komédiát. Már nem sokáig bírta nevetés nélkül. Jyaken sóhajtozott párat, majd Kagurára nézett.

Jyaken: - Muszáj ezekkel maradnunk?

Kagura: - Sesshoumaru kérte, hogy így legyen. Ő most nem tud vigyázni rátok ezért.

Kagome végülis hazament, és Inuyasha is, hogy kérlelje még egy kis ideig. De mire besötétedett már ő vissza is tért, Kagome nélkül. Kagura most úgy döntött, hogy elmegy, és megnézi, hogy van Sesshoumaru. Jyaken és Rin nem tudták, hogy mi történt a szellemmel.

Sesshoumaru sötétedés után ébredt fel. Minden nyugodt volt, és csendes. A szél lágyan simogatta az arcát. Valaki közeledett, akinek Naraku szaga volt. Kagura - gondolta. Nem sokára meg is érkezett a nő. Egy szó nélkül ellátta Sesshoumaru sebeit, majd leült ő is a fa tövébe.

Sesshoumaru: - Miért segítettél nekem?

Kagura: - Mert… Nem tudom miért.

Sesshoumaru: - Ha nem akarod elmondani, akkor ne mond. Pedig könnyebb lenne, ha kimondanád.

Kagura: - Észrevetted?

Sesshoumaru: - Nem én. Rin.

Kagura: - Miért csalogattad magadhoz Narakut?

Sesshoumaru: - Nem tudom. Pillanatnyi meggondolatlanság volt.

Kagura: - Pedig ez nem jellemző rád.

Sesshoumaru: - Elterelted a szót.

Kagura: - Én csak….

Sesshoumaru: - Zavarban vagy.

Kagura felállt, és tett néhány lépést, majd kirántotta a fehér tollat a hajából, és felrepült magasra.

Miért nem tudom kimondani? Miért olyan nehéz. Végül is már tudja. De vajon mit érez? Most elszalasztottam egy lehetőséget, hogy kimondjam: Szeretlek Sesshoumaru! És meg is kérdezhettem volna, hogy ő mit érez. Vagy azt inkább mégse? Tanácstalan vagyok.

Ahogy így gondolkozott megpillantotta Inuyashaékat. Talán csatlakozhatna hozzájuk egy időre. Addig is megnyugszik egy kicsit. Oda is ment, de nem látták szívesen. Inuyasha morgolódni kezdett, de Rin nagyon boldognak tűnt. Félrehívta Kagurat, és gyermeki ártatlansággal, nyíltsággal, és kíváncsisággal rögtön a lényegre tért.

Rin: - Te szereted Sesshoumaru-sama, ugye?

Kagura tétován bólintott mire a kislány folytatta.

Rin: - És majd lesznek gyerekeitek?

Kagura: - Na ott azért még nem tartunk. Tudod Rin, ahhoz az is kell, hogy ő is szeressen engem. De ez most, hogy jutott eszedbe?

Rin: - Hát Miroku-sama azt mondta, hogy ő szereti a Sango-samat, és megkérdezte tőle, hogy lenne-e a gyermekei anyja. És akkor gondoltam, hogy te szereted Sesshoumaru-samat, és akkor lesznek majd nektek is gyerekeitek.

Kagura: - De ugye ezt nem mondtad senkinek?

Rin: - Nem.

Kagura: - Akkor ne is mond. Ez titok, és a titkokról nem szabad beszélni.

Rin: - Renden!